A nagycsalomjai evangélikus lakosok 1934 október14-én örömteli és felemelő pillanatokat élhettek át. Álmok váltak valóra, amelyekről nagyapáink és apáink álmodtak. A falu közepén kiemelkedett a frissen felépített templom, hogy hirdesse: ezen a vidéken is él és továbbra is növekszik az evangélikus hit. És a harangok megszólaltak….Az ünnepélyes hang szíveket megremegtetve szállt a távolba, dicsőítette az Istent, hogy minden evangélikus hívő térdelve őszinte köszönetet mondjon. Könnyes tekintettel fordulva az ég felé, és hálaéneket énekelt az Úrnak.
Lenkey Sándor és Luby György 1690-ban telepedett le Kiscsalomján. Mindketten evangélikusok voltak és 1694 megalapították az evangélikus gyülekezetet melynek tagjai lettek a Nagycsalomjai evangélikusok is, ezért az itteni egyház történelme szorosan kapcsolódik a kiscsalomjai evangélikus egyház történelméhez. Luby György, aki Liptóból származik, 1696-ban behozta Kiscsalomjára az első evangélikus lelkészt Mazory Jakabot, akit saját otthonában szállásolt el.
1742-ben Mázor György lelkész érkezett a faluba. Ezután a környező falvak katolikus papjai, különösen a balassagyarmati és kőkeszii, mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák az evangélikus istentiszteletek megtartását. Az embereknek megtiltották az istentiszteleten való részvételt és a lelkészt is üldözték. Amikor ez sem segített, akkor váddal fordultak a fejedelemhez. A vádnak közvetlen következménye is lett, mert az akkori főszolgabíró, Luka Pál, az evangélikusok nagy ellensége volt. Ő volt az, aki az 1749. július 14.-ei kormányhatározat alapján megtiltotta az akkori evangélikus lelkésznek a környező falvakban élő hívek meglátogatását. De ez még mindig nem volt elég a római-katolikus papoknak: továbbra is arra törekedtek, hogy kiscsalomján és a környező falvakban ellehetetlenítsék az evangélikus egyházat. A fejedelemhez újabb jelentések érkeztek arról, hogy kiscsalomján nyilvános evangélikus istentiszteleteket tartottak, melyre egy soproni törvény szerint Kiscsalomjának nem volt joga. 1749. szeptember 18-án kiküldték Kiscsalomjára a megyei bizottságot, hogy kivizsgálja a tilalom megsértését. A kivizsgálást azonban Fekete István és Pronay Gábor földtulajdonosok ellenállása miatt nem tudták lefolytatni: A bizottság azzal fenyegetőzött, hogy bezárja a templomot. Tihanyi Dániel, kiscsalomjai földesúr szerette volna megszilárdítani a faluban az evangélikus hitet, és engedélyt kért a szertatások megtartására. 1752. január 17-én megérkezett Mária-Terézia királynő levele, melyben megtiltotta Kiscsalomján és környékén az evangélikus hit szabad gyakorlását. Tihanyi ismét Bécshez fordult, azzal a kérelemmel, hogy a tilalmat visszavonják, de sajnos eredménytelenül. A Megyei egyházközség Bátovcén 1752. június 8-án beidézte a kiscsalomjai evangélikusokat, hogy magyarázatot adhassanak a vádakra. Az állandó panaszok miatt Mária Terézia szigorú rendeletet adott ki a nagyhonti trónusnak intézve, melyben elrendelte a kiscsalomján levő evangélikus templom azonnali lebontatását. 1752. szeptember 14-i ülésen olvasták fel a királyi határozatot, és ezzel megkezdődtek a bontási munkálatok. A templomot lebontották, a lelkésznek pedig el kellett hagynia Kiscsalomját. Az evangélikus egyház helyzete akkor javult, amikor II. József császár kiadta a türelmi rendeletet. Az evangélikus gyülekezet újraalakításában nagy érdeme volt Tihanyi Dánielnek, majd halála után fiának, Tihanyi Tamásnak, akik kérvénnyel fordultak a császárhoz.
Az engedély a császártól meg is érkezett, így Kiscsalomján a vallásgyakorlás engedélyezett lett, de a környező falvak evangélikusai a katolikus fennhatóság alá kerültek. A hívők a részleges engedélyt örömmel fogadták, és azonnal nekiláttak a munkálatoknak. Tihanyi Tamás lakhelyet biztosított a lelkésznek a saját házában és az istentiszteletek megtartására átrendezte Kovács György istállóját. A következő évben lelkészt hívtak a faluba, Trstyansky János , aki 1784 szeptember12-én tartotta első istentiszteletét. Abban az időben az egyház fénykorát élte Kiscsalomján. Ez azonban nem tartott sokáig, mert aTihanyi család, amely sokat segített Kiscsalomján, a 19 század közepén kihalt, és ezzel egy időben az egyház virágzása is alábbhagyott. Svehla János Kiscsalomjáról való távozása után a gyülekezet lélekszáma tovább csökkent,és az összeomlás fenyegette. 1931-ben nevezték ki Raab Vilmost lelkésznek, kinek köszönhetően felépülhetett a nagycsalomjai evangélikus templom. 1936-ban Raab Vilmos távozása után a hivatalt és a gyülekezet vezetését Viest Márton vette át. Az Ö igeje alatt csatolták vissza a dél-szlovákiai vidéket Magyarországhoz. Mivel Viest nem beszélt magyarul, el kellett hagynia Kiscsalomját. Kardos püspök gyors intézkedése alapján Fenyves János lelkészt küldték ki. November 1-én Kubik Pál lett a lelkész kiscsalomján. Aki 1973.július 31-én betegsége miatt nyugdíjba vonult. 1974augusztus 1-én kapott az egyház új lelkészt, Pohánka-Dobisz Anna Márta személyében. Aki 1991-ben elment Hontianské Tesárra. 1993-ig a gyülekezetben Oslík János príböli lelkész végezte az istentiszteleteket. 1993-ban a kiscsalomjai egyházközösségbe került Lavrík Gabriella káplán, aki később a gyülekezet lelkésze lett, és 2009-ig itt szolgált. Ebben az évben ismét változás történt, amikor a gyülekezetbe visszatért Pohánka Anna Márta. Az egyház történelme során 6 falu tartozott a kiscsalomjai egyházközösséghez: Nagycsalomja, Leszenye, Haraszti, Terbegec, Kóvár, Ipolykeszi és 12 diaspóra: Szlovákgyarmat, Apátújfalu, Kőkeszi, Ipolynyék, Nagyfalu, Szécsenke, Ipolyhídvég, Tesmag, Ipolybalog, Inám, Kelenye és Födémes.
A 20 század elején kezdtek a nagycsalomjai evangélikusok komolyan foglalkozni azzal a gondolattal, hogy felépítenek egy templomot, ahol megtalálják a lelki üdvösséget. Ameddig a templom felépült az istentiszteleteket havonta kétszer az imaházban végezték el, amely része volt egy Remo nevű kovács házának. Raab Vilmos lelkész 1931-ben vette át a hivatalt. Ez idő után az imaházat át helyzeték a Holtczer épületbe, ahol az evangélikus iskola volt. Még a nehéz két világháború közötti időszakban sem adták fel a tervet a hívők, és a templom felépítéséhez telket vásároltak 1933 június 20-án Mihály Erzsébettől (született Benko) 2000 koronáért.
Egyúttal kérelemmel fordultak az anyaegyházhoz, hogy engedjék el az egyházi adót. Ennek a kérelemnek eleget tettek, és 1933 és 34-ben az adó el lett engedve. A templom építését nagyon támogatta az akkori Raab Vilmos lelkész.
A templom tervét egy ismeretlen cseh építész ingyen készítette el, azzal a feltétellel, hogy a torony alak az Ő elképzelése és terve szerint legyen felépítve. A templom építése és berendezése 1934-ben fejeződött be. A templom 1934 október14-én Lícsko Sámuel nevezetű senior által került felszentelésre. Belső berendezést, a padokat a hívők készítették. Az orgonát úgynevezett Saskovszkit a lévai evangélikus gyülekezet ajándékozta a nagycsalomjaiaknak. Ez az orgona jelenleg s igen nagy értéket képvisel a gyülekezet számára. A szószéket és az oltárképet, amely Jézust ábrázolja, amint kopogtat az ajtón, Raab Vilmos ajándékozta a gyülekezetnek. A toronyban egy kicsi és egy nagy harang van. A kisebb harang az egykori haranglábban volt, amelyet ledöntöttek a katolikus templom felépülése után 1911-ben. Ezt a harangot a helybeli evangélikusoknak Tersztyánszky birtokos Nagyfaluról ajándékozta, a nagy harangot pedig a gyülekezet vásárolta. Az 1934-es év örömteli lett a helybéli evangélikusoknak: egy új templommal gyarapodott az evangélikus község Szlovákiában. Egy templom, amely bár kicsi, de szeretettel és odaadással épült. A templom 30 év után felújításra szorult: ebben nagy érdeme volt az akkori lelkésznek Kubik Pálnak és a nagycsalomjai evangélikusoknak: Selsky János, id. Cibulya János, id. Kövesdi Vince, Selsky Mihály, és Kremnicsan Vince és Pál. Az egyházi gyülekezet 1965. április 11-i konventen elhatározta, hogy a felújítás halaszthatatlan, mégpedig azért, mert a tető súlyosan megrongálódott. A templom javítására gyűjtést hirdettek, amelyben 10.000 ,- korona gyűlt össze. A javítási munkálatokat elsősorban a hívők végezték, csak a szakmai munkákra kértek fel szakembereket. A templom új külsőt kapott, melyet a gúla alakú torony megváltoztatott, amely lemezekkel lett befedve. Ezt a munkát Sevcovy Pál nevű bádogos végezte el Ipolynyékről , a torony fa konstrukcióját Balatoni és Társai Újfaluból készítették, a templom körüli vaskerítést Selsky János és felesége építtették. Újabb javítások az 1973-as évben történtek, amikor a templom belsejét kifestették az ipolysági festők. Az oldalsó falakra új lámpákat helyeztek el. A templom külseje új kőporvakolatot kapott, és a főfalon levő kereszt helyett egy kelyhet készítettek. A templomot 1973 november18-án szentelték fel. Ekkor vonult Kubik Pál lelkész nyugdíjba. A szentelést Kostial Rudolf esperes végezte el. Jelen voltak: Lanstiak László senior, Durov János lelkész Alsóstrhárról, Bancík Darina Nagycsalomi lelkésznő, Raab Vilmos nyugdíjazott lelkész és Kissík János római katolikus lelkész.
1992 március 28-án az Isten segítségével, valamint a hívők hozzájárulásával sikerült automatizálni a harangokat. A vállalkozó Orbán Gyula volt Korponáról. A rendszer 21.113,- koronába került, ehhez hozzájárult a helyi önkormányzat. 1999-ben a templomba bevezették a gázt is. 1999 áprilisában lefestették a templomtornyot, és új kereszt került a torony tetejére, melyet Bartók Pál és Füle József helyeztek el. 2006-ban a templom tetejét renoválták,és új cseréppel fedték be, a munkálatokat a J-stav végezte a hívők és az önkormányzat anyagi hozzájárulásával. 2010-ben a belső rekonstrukcióra került sor, a templom falait kivakolták, és kicserélték a villanyvezetéket is. Az oltár festését és az Oltárkép restaurálását Marian J Svec művészeti restaurátor végezte el. A falakat egy Ipolybalogi festő festette ki. A belső berendezést, orgonát, szószéket és a további berendezést Stefanec cég Pereszlénből festette és restaurálta. A templom oldalfalára új lámpákat szereltek fel, új csillárt is vásároltak, az oltáron lévő gyertyatartókat újra aranyozták, valamint a padlózatra új szőnyeg került. Ezekre a felújításokra a csalomjai hívők adakozásából és a nagycsalomjai önkormányzat szakmai és anyagi hozzájárulásával került sor.
A templom bal oldalán a kórus alatt sekrestyét építettek. 2010 október 17-e tehát aranybetűkkel íródik be a nagycsalomjai evangélikus egyház történelmébe. Amikor a bejáratnál állok, eszembe jut egy gondolat, amely Halléban a Frankeische Stifttungenben olvasható: „Zarándok, amit itt látsz, azt a hit és szeretet építette.” Itt is azt lehet mondani, hogy ez a munka hittel és szeretettel készült. Hogy ez a hit és szeretet ki ne hűljön a szívünkben, és hogy emlékeztessen bennünket, ahányszor belépünk kis templomunkba.
