Az egyházról
A nagycsalomjai kereszténység jelképévé az Árpád-kori pusztatemplom vált. A templom romjai a falutól északra fekvő dombon találhatók. Valószínű, hogy ugyanabból az időből való, mint az ipolybalogi és az ipolyszécsénykei, vagyis a XI. századból. Egy 1070-ből származó írás említést tesz a nagycsalomjai plébániáról, amihez minden bizonnyal templom is tartozott. Így feltételezhető, hogy a templom Szent László uralkodása idején, a XI. században épülhetett.
1241-ben a tatárok lerombolták a templomot, később a XIV. század végén a hívők gótikus stílusban felújították. A községi krónika szerint a templom a Mindenszentek tiszteletére lett fölszentelve. Istentiszteleteket egészen 1868-ig tartottak itt. Miután a tető egy része beomlott, a vallási élet új helyszíne a faluban 1845-ben épült kápolna lett.
A régi templom épületének ma már csak az oldalfalai és a homlokzatának bizonyos részei állnak. A főbejárat gótikus ízlésben, körte metszetű kőből épült. A templom körül fennmaradt néhány sírkő az egykori temetőről tanúskodik. Az építmény alatt eredetileg a Gáspár család által építtetett sírbolt található. A krónika szerint a család egyszer úgy megsértette a királyt, hogy az büntetésből egyházi építmény építésére kötelezte őket. Így jött létre a templom kriptája. Utolsóként Cseh Ferencet temették ide.
Cseh János özvegye 1845-ben Szűz Mária tiszteletére kápolnát építtetett. Templom hiányában 1868-tól egészen 1911-ig ez a kápolna adott helyet az istentiszteleteknek.
A pusztatemplom 2007 nyarán kezdődött régészeti feltárása bizonyára új – vallás- és kultúrtörténeti szempontból meghatározó – ismereteket és tényeket tár fel mind a szakemberek, mind a laikusok számára.
A ma használatban lévő római katolikus templomot 1911. október 15-én szentelték fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A szecessziós épület egyhajós, két oldalát kápolnák szélesítik, szentélye sokszög alapú. A templom főoltárát Rainer püspök építtette, a padjait Veki Antal ipolysági asztalosmester készítette. Az orgona a temesvári Wegenstein Lipót és fia műve. A szintén temesvári Novotny Antal harangöntödéjében készültek a templom harangjai. A két nagyobbik harangot (362 és 180 kg) 1916-ban hadi célból kisajátították. A templomot Ádám Gyula rozsnyói festő 1937-ben 8000 koronáért festette ki.
A Nagycsalomján 1291-től tevékenykedő katolikus lelkészek nem teljes névsora a következő:
Joannes (1291. május 12-től)
Manassze (?)
János (?)
Péter (?)
Kelemen (?)
Benjámin (1647 – 1668)
Thúry János (1668 – 1688)
Lusenszky János (1688 – 1690)
Babonyay István (1691 – 1692)
Sztankovics György (1692 – 1702)
Pataky Béla (1702 – 1703)
Nagy György (1703 – 1706)
Némethy János (1706 – ?)
Galla Kristóf (1787 – 1800)
Gaál Pál (1800 – 1803)
Sághy Gáspár (1803 – 1816)
Zsille László (1816 – 1842)
Várffi Károly (1842 – 1858)
Malocsay Mihály (1858 – 1875)
Tihanyi András (1878 – 1887)
Erdős P. Lukács (1887 – 1888)
Dalmady Imre (1888 – 1889)
Márton István (1889 – 1915)
Klasz Ágoston (1915- 1929)
Petressél János (1929 – 1940)
Klima István (1940 – 1945)
Varjú Vendel (1945 – 1945)
Paksy László (1945 – 1947)
Majer Vince (1947 – 1957)
Takács József (1957 – 1969)
Kissik János (1969 – 1989)
Malagyi József (1989 – 1989)
Horváth Róbert (1990 – 1996)
Nagy Pál (1996 – 2001)
Csonka Károly 2001-2003
Dobos Péter 2003-2006
Hutár Márk (2006- )
Nagycsalomja lakosságának kisebbik része az evangélikus felekezethez tartozik. Ők a kiscsalomjai egyházközség hívei.
A múlt század 30-as éveiben a nagycsalomjai evangélikusok elhatározták, hogy saját templomot építenek falujukban. Ezen kívánalmukat 1934-ben sikerült megvalósítani. Az újonnan épült templomot Raáb Vilmos tiszteletes kiscsalomjai lelkipásztori szolgálata idején szentelték fel. A huszita elemeket is hordozó egyházi épület cseh építész műve. Kívűl-belül egyszerű küllemű, mindenféle építészeti stílusjegyet nélkülöz. 1965-ben döntés született a templom átépítéséről, minek értelmében a boltíves tornyot hegyes gúla alakúvá alakítottak át. Az újjáépített istenházát 1973. november 18-án szentelték fel.
